...a Trianoni Emléknapról a magam módján egy saját   a (free)blogomban írt régebbi bejegyzésemmel emlékezem meg... Jobb ötletem azóta sincs "ezzel" kapcsolatban és én néha szeretem magam ismételni. Ez az én "külön bejáratú" trianon rendezési tervem
(az a néhány barátom aki már olvasta "ott", nyugodtan ugorja át.)

...álom - martin luther king nyomán - de itt minálunk, (és) szabadon...(?)

nekem is van egy álmom, mint annak a négerből lett afroamerikai tiszteletesnek volt, nagyjából azon időtájt , mikor én megfogantam és megszülettem.
azt álmodom: hogy "egész hitem van, úgyannyira hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükből"...és „szeretet is van bennem”...

...és akkor mindjárt tereprendezésbe is kezdek. ...a hét első napja van. elballagok először kelet felé. csak úgy átlépek a határokon. először a sajátjaimon, és aztán át mindenen, mint paul bunyan az óriás favágó abban amerikai népmesében, még gyerekkoromban. bekopogok áron bátyámhoz farkaslakán, szalonnázunk, pálinkát iszunk,dohányt tömünk,...pipázgatunk egyet (pedig már nem is szoktam), közben nem sokat beszélünk...aztán szép akkurátusan felgyűröm az ingem ujját, mint legénykoromban, lakodalmas éjszakákon, úgy éjfél  után. előtte ha lehet az alkaromra kicsit rágyúrnék, (mert az úgy jobban néz ki, és nők is jöhetnek arra akiknek ez imponál)…. aztán szép akkurátusan elkezdeném… hazafelé taszigálni  a hegyeket. azokat amelyeket egy barátom, akinek nem szavaztuk meg az állampolgárságát csak rendre megnevez…és amelyeket, mint mondtam  egész hitemnél fogva most már kimozdíthatok helyükből... talán hargitával kezdem, aztán a csikihavasok és így tovább ahogy másik író barátom a báró szeretné, mert igazságot szeretnék neki szolgáltatni és visszaadni a hegyeit...legalább én...aztán másnap haladok tovább.  kárpátalja  következik …az is kell, ott laknak a takarító andi szülei...aztán megyek észak felé is, reggel megkeresem a szarka testvéreket, borozgatunk, kicsit berúgunk, én betyárnótákat óbégatok, tomi jókat nevet, közben egy kis zsíros kenyeret eszünk hagymával. ...aztán ott is elkezdek dolgozni, szarkáék hegedűvel és bőgővel kísérnek.
...szépen módszeresen haladok...egy hét alatt lassan megkerülöm a környező vidékeket, körbe az egész országot, nem sietek szépen akkurátusan dolgozom,  mint nagyapám aki nem volt nagybeszédű ember, de nem volt olyan dolog a világon amit a  ne tudott volna megcsinálni. …nem idegeskedem az idő miatt, ha eddig tudtunk várni, ez a már igazán nem számít… ha átcsúszik a munka a másik napra ott alszom valahol…sok barátom van mindenütt költők, főispánok, betyárok válogatott cigánylegények...
....de mivel szeretet van bennem, sehol nem hagyok űrt, én nem akarok más  népeknek olyan be nem hegedő sebeket, mint a miénk magyaroké. ezért szuper háromdéphotoshoppal,  amit én magam találok  fel, direkt ehhez a munkámhoz, odaklónozom mindennek a hiteles mását amit  csak elhozok.... és varázsolok is nekik (mert én azt is tudok) történelmet is hozzá, meg  mindent,  amit csak akarnak, ahogy azt szeretnék. ...vagy nem is:  hagyom inkább írják meg ők is a saját magukét, olyat amit ők szeretnének. nem gúnyolódnék rajta amit kitalálnak bármennyire képtelen is az, de ezt tőlük is elvárnám. …így végre mi mi is nyugodtan (be)vállalhatnánk  a mi örökségünket, akár  egyszerre többet is. békésen megférne egymás mellet az akadémikusok verziója és miénk magyarkodóké, (akár még azon belül is számtalan) …és nem fasisztáznánk nem kommunistáznánk, nem zsidóznánk, nem cigányoznánk, nem tótoznánk nem oláhoznánk ...csak úgy meg volnánk...sólyom lászlót sem fordítanák vissza a határon...de nem is akarna átmenni mert itt volna az amiért át akarna menni...a hivatalos nyelv  a magyar lenne, amit hangok nélkül is lehet beszélni, és szavak nélkül is ért mindenki.
....a kilencvenhárom négyzetméter szűkössége sem volna gond...kicsit matatnék a párhuzamos dimenziókkal és vidáman elférne itt minden...kicsit csavarnék az idősíkokon is, azok is lazábbak lennének...rengeteg lehetőségünk adódna így: én személy szerint szívesen csajoznék mátyáskirállyal meg csehtomival kincses kolozsvárában. (ha balázs és attila is jön akkor biztos nagyon állat lesz.)(természetesem ez azelőtt történne mielőtt megismerném a feleségem - ezt muszály ideírnom mert néha ő is olvassa a blogomat.)...meghívnám kinizsit   óbudára a vidoq kocsmába, még a kommunizmusba a hetvenes évekbe, a poén kedvéért egy kinizsi sörre...szkanderoznánk...hagynám nyerni...(aztán  persze azzal szívatnám hogy csuklózott) kicsit később még  ugyanitt kinizsivel ketten nem hagynánk hogy a rendőrök megpofozzák imrejóskát még főiskolás korában...
....gondom volna rá, hogy  tamtim, a szépnevű háza is ide kerüljön pestre, mert annak is itt a helye. azt nagyon lassan óvatosan tolnám,  nagyon vigyáznék a gyerekei le ne essenek...idehoznánk a fóliasátrát is...segítenék a férjének megragasztani...állhatna itt a kossuth térnél...ha elfárad a gyomlálásban kijönne leülne  a parlament vagy inkább duna lépcsőjére, egészen az alső kövére és akkor biztos boldog lenne...és ha végre boldog lenne… egy fiatal valahonnan ismerős srác jönne arra biztosan. felöltőben, kalapban, ...szomorkáns nevetős arc, kis bajusz leülne mellé, a ...beszélgetnének...a srác egy stanicliból kuglerrel kínálná...ezt tamtim inkább eltenné a kicsi lányának... aztán görögdinnyét ennének ami tamtim kertjében termett...aztán ha megették csak néznék...hogyan úszik el a dinnyehéj...
...én ekkor egy időre szittyazoliból paparazolivá változnék, a batthyányi tér felől figyelném őket és egy nagyon szuper teleobjektívvel, ami végre jobb mint a barátomattiláé..felvételeket készítenék. arra jönne hobo aki villonnal viszockíjről beszélgetne. nem zavarnám őket, majd máskor. azért egy fényképet róluk is csinálnék. hobó (akit ti tiszteltek én meg nagyon szeretek) ekkor észrevenné és kicsit rosszalóan nézne, még mindig nem szeretné ha orvul lefényképezik...
...aztán hazamennék, és a legjobb képeket (azt mindig a lányom segít kiválasztani) feltenném ide a blogomra, hogy ti is láthassátok, aztán 109 forintos tesco sört innék,  pörköltet csinálnánk a fiammal, hagynám hogy az asszony a barátok köztöt nézze, anyám telefonálna, aztán patakon teremnék, a  fater katonakalandjait hallgatnám, de most nem kézigránátozna le senkit. bejönne dédapám is akit még fényképről sem ismertem,  vele volna  rudolf trónörökös is akit úgy hívtak mint őt és  szerinte úgy is nézett ki mint ő. (és akit az egész családunk igen nagyra tartott).  a trónörökös újra  kitüntetné mint hajdan  vártüzér korában péterváradon.
ha már így összefutottunk beszélnék  rudolf fejével. ezért aztán most nem őrülne meg, nem lenne öngyilkos,  és nagy és jó király válna belőle ahogy a nagymamikám szerette volna. (előtte muszály volna habsburgból  szittyaistenkirállyá operáltatnom bordásvince bácsival aki a disznókat szokta miskárolni mifelénk  és aki olyan erős volt, hogy félkézzel állította meg a vonatot, ...és az rosszindulat,  hogy  erősen kapatosan a  vészfékkel) … így aztán mi nyernénk meg mindenféle szövetséges nélkül az első világháborút vagy inkább el is maradna, biztos ami biztos simmersanyi fafaragó barátomat kinevezném az uralkodó mellé főtáltosnak, és akkor biztos nem volna trianon sem,  és akkor nem is kéne a elmúlt hetet végig robotolnom a hegyeimmel meg mindennel. maradhatna minden a helyén, és utána sem lenne többé semmi zűrzavar. 
... a bátyám kanyóildit csöcsörészné az első szobában, én a vitrin üvegén át kukkolnám: - apám! mekkora  bimbói   vannak ennek az ildinek, és megint verseket írnék. most is reménytelenül szerelmes volnék a csókászsuzsiba, szomorú volnék, hogy azután csak egyszer látom már. ballagás estéjén részegen bőgnék a kamrában a kolbászok között, talán utoljára életemben. aztán hánynék is, és mégis baromira jól érezném magam mint mikor  már a szilvibe voltam szerelmes...
...és hogy így mindent elrendeztem... úgy a hetedik nap környékén aztán csendben megpihennék.
...álmodjatok ti is ilyen szépeket...jó éjszakát (gyerekek)!