Azt mondják virágot lopni nem bűn. Akkor talán az  alábbihoz hasonló sorokat sem... ebből indultam ki amikor nem csak az oldal linkjét (http://mosolyokeskonnyek.freeblog.hu/)
de magát az  egész idézetet eloroztam egyik barátom blogjából. Itt a helye, mert nagyon magaménak érzem,  mert  ma is  nagyon aktuális és mindannyiunkhoz szól.

... "Már csak annak az embernek hiszek, aki közvetlenül és személyesen mer és tud segíteni egy másik emberen: néhány pengővel vagy orvosi tanáccsal,  vagy egy csókkal, egy jó szóval.
Annak hiszek, aki elmegy egy nyomorult beteghez, és visz neki egy üveg befőttet.
Annak, aki levelet ír egy bajba jutott embernek, s a levélhez mellékel tíz pengőt.
Annak, aki elmegy a börtönbe, a sikkasztóhoz vagy a "politikai" fogolyhoz, látogatási engedélyt kér, s a társalgóban halkan beszél vele, s másnap beküld neki egy adag pörköltöt és termoszban tejes kávét.

Nem hiszek egyetlen
prófétának és politikusnak sem, senkinek, aki a tömegeket
és az emberiséget akarja megmenteni, aki teli tüdővel ígéri -
"minden következménnyel, a történelem ítélőszéke elött" -, hogy "feláldozza magát a közért".
Mindez maszlag.

De adni valakinek néhány pengőt, mikor biztosan
tudjuk, hogy a kéregetö még nem vacsorázott,
vagy elkísérni valakit Pesterzsébetre, s a villamosban megbeszélni vele nyomorúságát, szomorúságát vagy magányát: ez a valóság.

Tiltakozom a közügyek ellen.
Csak a magánügyben
hiszek már."

(Márai)

 forrás: http://mosolyokeskonnyek.freeblog.hu/