Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat ígértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz,mint fák tövén a bolondgomba (így van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz.Tejfoggal kőbe mért haraptál?…

S amikor az este elterpedt,Rongyos mécsese lánginálImádkozott egy nagyon furcsátCsokonai Vitéz Mihály:*»Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy, Rossz hátam alá a karod: Úgy emelj el innen magadhoz, Ne lássanak a magyarok.« »Add, óh, Uram, hogy…

 Kivül-belőlleselkedő halál elől(mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj…